„24 óra. Egy pálya. Egy nő. Egy elképesztő teljesítmény.”

A Hungaroringen rendezett Ring24 verseny idén is mindenkit próbára tett, aki rajthoz állt – fizikailag, mentálisan, emberileg. De volt valaki, aki nemcsak teljesítette a 24 órás kihívást, hanem női egyéniben meg is nyerte azt: Őry Kinga, a Mátra Biker SC versenyzője. 111 kör, közel 480 kilométer, több mint 4000 méternyi szintkülönbség és egy rendíthetetlen akarat.

Nem csoda, hogy a női Tour de France közvetítésébe is meghívták az Eurosport stúdiójába, ahol szenvedéllyel és hitelességgel mesélt a versenyről.

Most viszont a Bringa Magazin olvasóinak mesél – versenyről, belső utakról, célokról.

Interjúalanyom: Őry Kinga. Kérdez: Weirach Andrea.

A versenyről – Ring24, Hungaroring

1. Először is: szívből gratulálok a Ring24 győzelemhez! Milyen érzés volt női egyéniben elsőként célba érni ezen az embert próbáló pályán?

Köszönöm szépen, nemcsak a gratulációt, de az interjút is! A célba érkezés elképesztően felszabadító momentuma volt a versenyemnek. Nagyon hosszú 24 óra, folyamatos mozgásban. A fáradtság már nagyon kijön az emberen a végére, de átszelni a célvonalat mindig különleges. Ugyanakkor már nagyságrendileg 20 perccel a vége előtt tudtam, hogy meglesz a győzelem – mert akkor már 3 kör előnyöm volt a 2. helyezetthez képest. Azt pedig 20 perc alatt már nem lehetett ledolgozni. Így az utolsó körök már teljesen öröm-körök voltak, tudatában annak, hogy igen… ez megvan!

2. Hogyan készültél fizikailag és mentálisan egy ilyen extrém kihívásra, mint a 24 órás verseny a Hungaroringen?

Nagyon összetett és sok lépcsős folyamatról beszélünk, amiről külön is írhatnánk egy cikket, mert annyira sokat tudnék mesélni róla.

Fizikai értelemben adja magát a dolog, hogy tekerni kell. Falni a km-eket, több hosszú, állóképességi edzéssel, és kevesebb intenzív, rövid, „gyorsító”, robbanást fejlesztő tréninggel. Ez nekem intenzitástól függően heti 300-500 km-t jelent. Külön figyeltem arra, hogy sokat edzek beltéren, görgőre felszerelt kerékpáron. Ezzel különösen tudtam fejleszteni a monotonitást tűrő képességemet.

A Hungaroringen 111 kör nemcsak számban nagy, de ugyanazon a 4,3 km-es pályán körözünk, és egy idő után ez elképesztően el tudja fárasztani az embert nemcsak testben, fejben is. Pont ez az egyik oka, amiért én a mentális / körülményekre való felkészülésre különösen nagy hangsúlyt fektetek. Sőt, ki merem jelenteni, hogy az utolsó 3-4 hónapban már 30-70 arányban van a fizikális és mentális felkészülés. Külön edzem a monotonitásra a fejemet, emellett a külső körülményekre (pl. hőség, időjárási viszontagságok).

Az utolsó héten a 33 fokos szobában 2 réteg ruhában vagyok, éjjel is. Ezzel készítve a szervezetemet arra az elképesztő forróságra, ami minden évben vár minket a Hungaroringen. Ez is mentális edzés ám, megtanítani az agynak, hogy hiába van meleg, ezt el kell viselni. Ahogy (ha már a körülményekről beszélünk), én télen, a hidegben is különösen sokat edzem. Illetve, amit még meg kell említeni, az az alvásmegvonás. Kint a versenyen nemcsak 24 órát vagyunk ébren (pár pihenőt tartunk természetesen, de nem igazán van lehetőség alvásra), hanem a verseny előtti és utáni pakolás, készülődés – ez egyben akár 36 óra ébrenlétet is jelent. Úgyhogy volt, amikor célzottan aludtam egy-egy éjjel csak 2-3 órát, mert erre a kihívásra készültem.

3. Tudjuk, hogy 111 kört teljesítettél, ami kb. 480 km – mikor érezted először, hogy akár meg is nyerheted?

Az utolsó két órában már nagyon kiélezett verseny volt. 2 kör előnnyel gazdálkodtam a 2. helyezetthez képest, és nagyon oda kellett figyelni arra, hogy ezt megtartsam. Az utolsó órában már éreztem, hogy elég lehet ez a különbség, de valójában 20 perccel a verseny vége előtt nyugodtam meg, amikor már tényleg behozhatatlan volt az előnyöm.

4. Volt holtpontod a verseny során? Ha igen, hogyan sikerült túllendülni rajta?

Igen, a verseny 18-20. órájában – ez vasárnap reggelt, délelőttöt jelent időben (szombaton 13:00-kor rajtoltunk). Elkezdett borzasztóan fájni mind a két térdem. Alapvetően nekünk nagyon fontosak a jó kerékpár beállítások, de 350-400 km után már nem igazán tudsz olyan „tartással” ülni a kerékpáron, ami fájdalommentes. Nekem ez a térdeimen ütközött most ki, és nehezen lendültem át rajta – nyilván a fájdalom érzése miatt. De, ezt is fejben kellett legyőzni elsősorban. Ilyenkor nagyon nehéz nem megállni, nem elengedni a versenyt. Csak arra gondoltam, hogy már „csak” 4-5 órát kell tekerni, és én most itt nem adhatom fel. Addig treníroztam magam, hogy végül sikerült túllendülni ezen a nehézségen.

5. Hogyan nézett ki egy kör a te szemszögedből? Mennyire volt monoton, vagy épp technikás a pálya?

A Hungaroringet kis túlzással úgy ismerem (vagy jobban), mint a saját tenyeremet. 2022-23-24-ben női duóban már háromszor nyertem Balogh Veronika barátnőmmel, és idén próbáltam meg egyéni, solo-ban először a versenyt. Ez a 4 éves tapasztalat több mint 300 (!) kört jelentett a pályán. Az első két kanyar lejtmenetes, majd van egy általunk csak falnak nevezett meredek rész. Utána a sikán, majd egy kis lejtmenet, a végén pedig a célegyenes ráfordító ismét emelkedik. Mindenki máshogy találja meg a pálya ritmusát.

Én a testsúlyom miatt kevésbé tudom kihasználni a lejtmenetes részeket (nem tudok annyira felgyorsulni), de figyelek az üléspozícióra, így tudok annyi energiát spórolni az emelkedők előtt, ami jó ritmust ad a tekerésemnek. Felfelé pedig szeretek menni, így ez elég nagy előny. Egyébként kívülről nem látszik, de egy körben nagyjából 40 méternyi szintkülönbség van, ami azt jelenti, hogy durván 10 km-re jut 100 m szintemelkedés. És persze, egy idő után nagyon monoton körbe-körbe menni, de én szeretem ezt a pályát. Összenőttünk az évek alatt.

6. Használtál valamilyen speciális stratégiát a pihenésre, étkezésre vagy a tempó beosztására?

Speciális stratégiának maximum azért mondanám, mert mindenkinek más a ritmusa, így valójában mindenki „egyedi” módon frissít, pihen. Én 2-3 óránként álltam ki a boxba, 20-25 percekre. Ebben az időben volt mosdó, kis nyújtás, 5-10 perc fekvés / ülés, illetve evés. 200-250 g tésztát ettem meg minden ilyen pihenő alkalmával, kint a pályán pedig energia- vagy müzliszeletekkel frissítettem. Blokkonként 2 kulaccsal mentem – az egyikben izo, a másikban sima víz volt. A tempó beosztása kapcsán csak azt emelném ki, hogy az átlagsebességre nagyon figyeltem az elejétől. Nem szabad, hogy nagy kilengések legyenek a teljesítményben, mert az sokkal jobban fárasztja a szervezetet, mint bármi más.

7. Milyen volt a hangulat a versenyen? Inkább küzdelemként vagy közösségi élményként maradt meg benned?

A 24 versenynek elképesztő hangulata van. Kb 200-250-en indulunk összesen (solo, duo, 4-es és 6-os csapatokban). Az egész boxutca tele van kerékpárosokkal. Olyanok vagyunk ilyenkor, mint egy egyutcás falu. Kisegítjük egymást, ha kell. Zenét kapcsolunk, a hangulat tényleg hihetetlen. Azt sajnálom, hogy a felújítási munkák miatt idén nem tudtak kijönni a szurkolók, de nagyon remélem, hogy jövőre újra be tudnak jönni biztatni minket! Nagy közösségi élmény, ám mivel idén solo-ban indultam, nagyon keveset voltam kint pihenni, így az idei verseny inkább a küzdelem miatt marad meg bennem.

A háttérről és felkészülésről

8. Mióta kerékpározol versenyszinten? Mesélnél kicsit az utadról eddig?

2018-tól számos hazai rendezésű amatőr versenyen próbáltam szerencsét az ország különböző pontjain. Sikerült mezőnyversenyt nyernem női felnőtt (WElit) kategóriában többek között Csákváron, Ajkán, a Velencei-tónál, és a Hungaroringen is. 2021-ben licenszes versenyző voltam a DKSI Cycling Team-ben, így lehetőségem nyílt elindulni a hegyi országos bajnokságon, az országúti OB-n, és a szlovák kupa garamszentkereszti állomásán is. Mindegyik hatalmas élmény és komoly tapasztalatszerzési lehetőség volt – különösen az országúti OB, ahol Vas Kata Blanka is ott volt a mezőnyben.

A Hungaroringen 24 órás versenyt eddig 4 alkalommal nyertem / nyertünk. A mezőnyversenyek mellett szeretek részt venni teljesítménytúrákon, BRM túrákon is. Egyébként az első emlékem a kerékpározás kapcsán az a pillanat, amikor Nagypapám megtanított pótkerék nélkül kerékpározni. Még a klasszikus, seprűnyeles rögzítéssel, kitartó futással a hátam mögött.

Mindig szerettem biciklizni, de javarészt csak a barátokkal találkoztam így iskola után, vagy róttuk a köröket az utcákban – versenyezni nem versenyeztem, és nagyobb távokat sem kerekeztünk. Igazán rendszeresen tekerni az egyetem után kezdtem, 23 éves koromban. Ekkor ültem fel először országúti kerékpárra, innentől viszont tényleg nem volt megállás!

9. Van példaképed a női vagy férfi kerékpársportban, aki inspirál?

Igen, és nagyon szeretem követni is a versenyeket. Női vonalon, akire különösen felnézek magyar vonatkozásban, ő Zsankó Petra. Elképesztő, hogy néhány év alatt milyen fejlődésen ment keresztül, mindemellett mesterdiplomát is szerzett. Hihetetlen időmenedzsmentet igényel ez, hogy mindenre tudj energiát kiszakítani. Nagyon tisztelem őt. Mellette Valter Attila és Dina Marci is nagy példaképem, nagyban köszönhetjük nekik azt, hogy itthon egyre népszerűbb az országúti kerékpározás. Nemzetközi szinten Pauline Ferrand-Prévot, és Tadej Pogacar a két favoritom. Hihetetlenül komplex versenyzők, ráadásul emberi oldalról is szimpatikus, ahogy versenyen kívül viselkednek.

10. Hogyan illeszted be az edzést a mindennapi életedbe – munkád, tanulmányaid, családod mellett?

Közgazdász vagyok, rendes irodai beosztásban dolgozom. Általában munka előtt / után szoktam edzeni (én kerékpárral is közlekedek), az este pedig a családé, illetve nyilvánvalóan a házimunkáé. Hétvégén igyekszem délelőtt, reggel tekerni, így a délutánok, esték szabadok maradnak. Az évek során úgy gondolom, kitapasztaltam már, hogy miként lehet ezt jól kilogisztikázni.

11. Milyen tanácsot adnál azoknak a hobbibringásoknak, akik kacérkodnak egy hosszú távú kihívással?

Először is a legfontosabb, hogy gondolják végig, milyen célt szeretnének elérni. Nemcsak km-ben, hanem a kihívás jellegében is. A BRM túrák, mint hosszútávú túrák nagyon jó felkészülést biztosítanak, ugyanakkor inkább túra jellege van ezeknek az eseményeknek, mintsem verseny. A Hungaroringi 24 órás megmérettetés kőkemény verseny, egészen más jellegű felkészülést igényel. Kalkulálni kell azzal, hogy az országúti kerékpárban (meg egyébként az összes állóképességi sportban) az ultra távok teljesítése, és az arra való felkészülés hihetetlenül időigényes.

Érdemes tehát leülni egy naptárral, kitűzni egy célversenyt / túrát elsőre, és készíteni egy heti szintű edzésbeosztást ahhoz, hogy a célt el tudjuk érni. Amit még én tanácsolnék, az az, hogy kérdezzenek körbe kerékpáros ismerősök, csoportok között – nagyon jó, és hasznos tanácsokat is tud kapni az ember. Sokan, sokfélén működünk, de vannak a sporttársaknak érdekes, és beépíthető meglátásai.

Eurosport és a médiamegjelenés

12. Nemrég szerepeltél a Tour de France közvetítésében az Eurosporton. Milyen érzés volt stúdióvendégként ott ülni, és mesélni a saját versenyedről?

Elképesztően megtisztelő volt, hogy a női Tour de France királyszakasza alatt lehettem az Eurosport vendége. Hálás vagyok a meghívásért a mai napig! Korábban sosem szerepeltem még ilyen körülmények között adásban, és a környezet, a kommentátori munka átlátása a verseny közben – nagyon hasznos és érdekes tapasztalat volt! Nyilvánvalóan jól esett mesélni a 24 órásról bent is, de elég sok témát érintettünk ezen kívül is, így azt gondolom, színesre sikerült az adás. Sok pozitív visszajelzést kaptam kerékpáros körből, ismerősöktől is utána. Amióta megnyertem az idei 24 órást, elég sok megkeresésem van – akár podcast-ek, akár az Eurosport, vagy online lapok által – kicsit szokni kell még ezt a fajta „felhajtást” nekem, de kétségtelenül jó érzéssel tölti meg a szívemet az érdeklődés.

13. Mit gondolsz, a női kerékpársport kap elég figyelmet a médiában? Mit lehetne tenni ezért szerinted?

Az, hogy valami „elég”, nagyon relatív fogalom. Úgy gondolom, folyamatosan érezhető, mennyire fejlődik a női kerékpársport, és ez párosul azzal, hogy évről évre egyre nagyobb figyelmet is kap. A trendvonal pozitívan emelkedik, és talán ez a legfontosabb tényező. Nyilvánvalóan messze vagyunk még a férfi kerékpársport népszerűségi szintjétől, de bízom benne, hogy folyamatos fejlődés mutatkozik majd az évek során.

14. Számodra mit jelent a kerékpározás – sport, önkifejezés, közösség, vagy valami egészen más?

A kerékpározás számomra ma már nemcsak a szabadság érzését adja, ahogy a kezdeti években. Sokkal többet annál. Egy olyan életformát, amiben igazán kiteljesedhetek. A kerékpáron egyensúlyba kerül minden, és ezt leginkább az ultra távok közben tudom megélni. Most már azt mondom, hogy nemcsak én választottam ezt az életformát, hanem ő is engem. Hosszútávú kapcsolatban vagyunk. 😊

Igen, ez egyben sportteljesítmény, önkifejezés is. Én ritkán tekerek közösségben, mert számomra a kerékpározás az énidőt is jelenti – de nyilvánvalóan élmény, amikor néhány alkalommal közösen tekerünk – egybekötve egy finom kávéval, vagy sütizéssel.

Előretekintés

15. Van már következő célod? Esetleg újabb 24 órás kihívás vagy egy nemzetközi verseny?

A Hungaroringes 24 órás verseny, valamint a Tour de Mátra minden évben célom – ez jövőre sem lesz másképpen. Illetve, ha minden a tervek szerint halad, akkor jövőre a finnországi 24 órás versenyen is részt tudok venni, a kinti csapatom által (Cycle Club Helsinki).

Ezen felül szeretném keleti-nyugati irányban átszelni az országot, egy backpacking túra keretein belül. Nagyságrendileg 4 nap alatt tenném meg a közel 800 km-es távot. Ez egy igazi El Camino lenne számomra.

16. Ha visszatekintesz a Ring24-re: mit tanultál magadról, amit eddig talán nem tudtál?

Azt, hogy koncentráltabb tudok lenni, mint amit gondoltam magamról. Megpróbálom ezt átvinni a mindennapi életembe is, mert úgy érzem, szükségem van rá. Ez a tapasztalás pedig egyértelműen segített most nekem. Ezen felül más kontextusban azt tanultam még a Ring 24 órás solo, egyéni verseny kapcsán… hogy ez nem egy egyéni verseny. A családom, a párom végig segítettek (nemcsak a felkészülés során, a megértésükkel), de a helyszínen is. Frissítettek, biztattak (éjszaka is), és megnyugtató volt számomra, hogy ott vannak velem. Nélkülük, ebben a formában ez nem sikerült volna. Így tehát nyertem egy versenyt egyéni számban, de közben mégis „csapatban” tettem mindezt. Amikor beértem a célba, azt kiabáltam, hogy: Megcsináltuk! Azt hiszem, ebben a felkiáltásban minden benne volt!

 

Amikor egy sportoló nemcsak teljesítményével, hanem szemléletével is inspirál, akkor már messze túlmutat a számokon és körökön. Őry Kinga ilyen sportoló. A Ring24-es győzelme nemcsak a női kerékpársport egyik emlékezetes pillanata lett, hanem egy üzenet is: kitartással, szenvedéllyel és belső erővel bármeddig eltekerhetünk – akár 111 körön túl is.